Lentulai Krisztián és Szalai Laura interjúja a Mandiner-hetilapban
Kőnig Róbert
Máramarosszigeten született orvoscsaládba, édesanyja gyermekgyógyász, édesapja szociális munkás; fogorvos, gyermeksebész, pszichiáter, belgyógyász, szemész, kardiológus is van a tágabb családban. A Szegedi Tudományegyetemen végzett. Szegeden mentőtiszti diplomát, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen gyermeksebész-, majd gyermek- traumatológus-szakorvosi képesítést szerzett. Több évig dolgozott egyesült királysági magán- kórházakban felnőtt- és gyermekellátásban. Jelenleg az Észak-budai Szent János Centrumkórház gyermeksebésze. Márciustól miniszter- elnöki biztosként segíti Orbán Viktor munkáját, feladata a betegtájékoztatás és a betegelégedettség fejlesztése. Nős, két gyermek édesapja.
A magyar társadalom szinte szerelmes az orvosokba, elég csak Brinkmann professzorra, Ross doktorra vagy éppen House doktorra gondolni. Melyik karakter áll önhöz a legközelebb?
Beletalált, ugyanis abban, hogy orvos lettem, óriási szerepe volt az akkoriban a tévében futó A klinika sebészének, Brinkmann professzornak. Négyéves voltam, és a sebészprofesszor hatására eldöntöttem, hogy én is ezt a szakmát választom. Kétségtelen, hogy a Vészhelyzetből Ross doktort szintén szerettem, felnőtt fejjel pedig szórakoztatónak találtam House doktor logikai megoldásait és szakmai kreativitását is.
Mi kell ahhoz, hogy négyévesen megfogalmazódjon egy gyerekben: ezt a szakmát akarja választani?
Azt azért tudni kell, hogy orvoscsaládból származom, szóval amikor bejelentettem, hogy én is sebész leszek, senki nem akart lebeszélni róla, biztosítottak a támogatásukról. Az a fajta útkeresés tehát, ami a tiniknél jellemző, nekem kimaradt. Egyetlen megingásom volt az érettségi előtt másfél-két évvel: kitaláltam, hogy inkább az informatika irányába fogok menni – kocka voltam. Édesanyámék minden ötletemet komolyan vették, ennek megfelelően kaptam egy csomó könyvet, hogy mi kell majd a felvételihez, mit kell majd megtanulnom az egyetemen s a többi. Párat aludtam rá, aztán eldöntöttem, hogy mégiscsak maradok az orvosinál.